Furán hangzó betűszavak, futurisztikus kifejezések lengik be a számítástechnika világát, s ilyen a virtuális szerver is. Hogy lehet egy szerver virtuális? Csak elképzeljük? Ez ennél sokkal egyszerűbb.
A virtuális szerver (Virtual Private Server) teljesen leegyszerűsítve egy olyan számítógépet jelöl, amit a valóságban nem fizikailag, hanem virtuálisan hoznak létre. Úgy érdemes elképzelni, mint egy nagy számítógépet, igazából szervert, amit több részre osztanak a felhasználók között, és mindenkinek adnak egy saját szeletet.
Ez a szelet lesz a mi virtuális szerverünk, ami úgy működik, mintha a saját számítógépünk lenne, de a valóságban egy nagyobb gép része. Előnye, hogy használata közben nem a mi gépünk terhelődik le a rengeteg rajta futó, illetve rajta tárolt információk által, hanem a virtuális szerver. Pontosabban nem terhelődik le, mert épp ez a lényege, hogy rengeteg adat fér el rajta. És ha valakinek több erőforrásra van szüksége, mint ami egy egyszerű tárhelyen elfér, de nem szeretne megvenni és fenntartani egy teljes szervert, akkor a virtuális szerver a legoptimálisabb számára.
Vagyis még egyszer röviden összefoglalva a virtuális szerverek virtualizációs technológiával jönnek létre. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen fizikai szervert több elkülönített, virtuális szerverre bontsunk. Ezek a virtuális szerverek különálló erőforrásokkal és operációs rendszerekkel rendelkeznek, és függetlenül működnek egymástól, így rendkívül biztonságosak és hihetetlen kapacitással rendelkeznek.
Vélemény, hozzászólás?